(Kapcsolódó rendezvény: Ultimae Ambient Fest: Solar Fields, Aes Dana, Zemi 17, 2009. március 7., Cöxpôn Café).

„Az ember Mikrokozmosz – így tartották a régiek, nem csak része az egyetemesnek, de hasonlatos is a makrokozmoszhoz. Poszthumán korban élünk, rég nem értjük az efféle analógiákat, kevés dologban válik felismerhetővé és személyessé bármiféle transzcendens dimenzió. Az ambient éppen ezt a távlatot nyitja meg, lévén maga is univerzum: nem igazán tűr kategóriákat, szférikus, finom harmóniái (vagy éppen sötét, nyomasztó hangulatai), végletekig letisztult formájában elvont, utalásszerű hangtöredékei, zajfoszlányai a tudatalatti és a fantázia képzeteit, asszociációit, érzeteit keltik életre, mintha a tudaton túl létezőről, fogalmakkal ki sem fejezhető világokról adnának hírt. Ebből fakad szuggesszív és elementáris jellege, ami korántsem áll távol a psychedelic trance stimulatív, tudat-és lélekállapotok között átjárást kereső, misztikus lélegzetű koncepciójától.

Az ambient és a psychedelic chill-out szintéziseként létrejött „pszichedelikus ambient” kibontakozását az 1990-es évek második felében persze erőteljesen ösztönözte a „klasszikus” goa-és psytrance egyre nyilvánvalóbb kiüresedése, amely egyes alkotóinak figyelmét a tartalmi megújulás, a kifejezésmód újabb lehetőségei, távlatai, kísérletei felé fordította. Míg korábban a chill-out a psy-partyk amolyan kötelezően járulékos kelléke volt, mára kétségtelenül jelentőségéhez illő, önálló rangot vívott ki magának, ennek jele, hogy a downtempo, ambient reprezentánsai a nagyobb psytrance-rendezvényeken, fesztiválokon éppúgy húzónevek, mint a „mainstream” sztárjai. A psychedelic chill-out egyik legfontosabb műhelye, a lyoni székhelyű Ultimae Records mára legalább annyira kultikus labellé vált, mint az irányzat megszületésében egykor jeleskedő (s színvonalát változatlanul őrző) Twisted Records. Sokszor limitált példányszámban piacra dobott kiadványaik vitathatatlanul az ambient, a downtempo kivételes színvonalú, nem ritkán stílusformáló alkotásai. Az Ultimae – amelyet még 2000-ben alapított (még Infinium Records-ként) Vincent Villuis és Mahiane - a Fahrenheit Project-válogatásokkal, a Solar Fields, az Asura, az Aes Dana, ill. a Carbon Based Lifeforms debütáló LP-ivel tette le a névjegyét - az idők során a psychedelic-chill valódi nemzetközi alkotóműhelyévé nőtte ki magát (olyan nevekkel mint a Carbon Based Lifeforms,Aural Planet, Robert Rich, Cell, Sync24, Jaia, Vibrasphere stb.). Sokszínű profiljába szervesen illeszkedik a minimal éppúgy, mint a space-, floating-, experimental, ethnic-, trance ambient, az atmospheric d’n’bass, vagy az „ambiendelica”. Előadói közül első helyen kell említeni a Solar Fields-et életre hívó „hangszobrászt”, a zeneszerzés mellett képzőművészként is aktív svéd Magnus Birgersson-t. Kivételes hangszeres tudását tökéletesen gyúrja egybe a következetesen felépített elektronikus hangstruktúrával, „high-tech sounddal”. A kiadónál megjelentetett első, az aktuális trendekbe jórészt beilleszthetetlen lemezei (Reflective Frequencies, 2001; Blue Moon Station, 2003) hangzásviláguk egyedi karakterével, hipnotikusan mély loopjaikkal, experimentális frissességükkel, instrumentális motívumaikkal az ambient legszebb hagyományait idézik. A hasonló törekvések jegyében készült Leaving Home (2005), ill. a space ambientet képviselő, brilliáns Extended (2005) után kiadott, sorrendben ötödik LP-je, a 2007 végén kiadott Earthsine igazi meglepetést jelentett: helyenként aciddel fűszerezett, ám alapjaiban vegytiszta progressive (avagy morning) trance hangzást produkált, amely atmoszférikus teltségével, finom harmóniáival, lüktető, masszív ritmusaival mindenképp a műfaj színvonalas munkái közé tartozik. (A megjelenés előtt álló legújabb albuma, a Movements anyagát éppen aktuális téli és tavaszi felépései alkalmavál ismerteti meg a köznséggel). A label-manager Vincent Villuis sokoldalúságával kétségtelenül a csapat legfigyelemreméltóbb művészegyéniségeinek egyike. Ott volt az Asura létrehozói között, az igazi hírnevet azonban önálló projectje, az Aes Dana hozta meg számára. Első albuma, a Season 5 (2002) minimálhoz közeli repetitív-pulzáló, mély alapjaival, morning-trance-es átszűrődéseivel, sodró-utaztató hangulatával az Ultimae-hangzás összegzésének is tekinthető. Későbbi LP-i (Aftermath, 2003; Memory Shell, 2004) lényegében ezt a koncepciót bontják ki változatlanul magas színvonalon, míg 2007-es maxijai (Manifold) az ő esetében is a progresszív témák és hangzás iránti fokozottabb érdeklődést tükrözik. Igazi kuriózumnak számít Villuis és Birgersson közös projectje, a H. U. V. A. Network (Humans Under Visual Atmospheres Network). 2004-es albumuk, a Distances címadása több mint találó: elkészítésekor ugyanis nem találkoztak, az anyagot tkp. egymástól távol (a göteborgi Jupiter és a lyon-i Ultimae stúdióban), a világhálón  - s nyilván valamiféle telepatikus csatornán - kapcsolatot tartva rakták össze. Lenyűgöző eredménnyel. A jelek szerint  némi tanácstalanság után 2009 a továbblépés éve lehet az Ultimae életében. Januárban jelent meg a Solar Fields hatodik albuma, a Movements, de a közeljövőben várható az Aes Dana legújabb anyaga, a Leylines is. (Aktuális - téli-tavaszi - fellépéseiken épp ezért nagy hangsúlyt kap az új anyag megismertetése a szélesebb közönséggel). A label nagyszabású vállalkozása volt a tavalyi év végén a katalógusban szereplő csaknem összes eddigi kiadvány újranyomtatása („Massive reprint session”), de ugyanerről a retrospektív igényről árulkodik a Solar Fields öt lemezét tartalmazó, ugyancsak januárra ígért digipack (Solar Fields Collection) is. A gesztust nyugodtan tekinthetjük az eddigi időszak, egy nagyívű periódus és koncepció összegzésének, de egyúttal számvetésnek is, amely mögött mindig ott lappang az útkeresés, a megújulás belső igénye. Hogy mindez így van-e, s hogy az Ultimae változatlanul a műfaj megkerülhetetlen alkotóműhelye marad-e, arra a közeli és távoli jövő történései fogják megadni a választ. Tom Middleton – aki oly sokat tett az ambient népszerűsítéséért – nemrég egy interjújában valami olyasmit pendített meg, hogy a következő nagy durranás az elektronikus zenében talán épp „az atmoszférikus ambient hangzás és a törzsi ritmusok megjelenése”, a The Orb és az FSOL újradefiniált, a kor szelleméhez igazított hangzásvilágának visszatérése lesz. Ez a vélekedés nem csupán az ambient - a jelen elektroikus zenéjében való - változatlanul intenzív jelenlétére, de sajátos jellegére is utal. A zenei és vizuális képekké transzformálódó hangok, rezgések, ritmusok, frekvenciák, mintha egy univerzális gondolatfolyam megnyilatkozásai lennének, olyan interakcióra késztető, „nyitott mű” születik, amelynek legalább annyira létrehozója a zeneszerző, mint a hallgató. A ritka pillanat, amikor alkotó és közönség is a művészi teremtés aktív részese, s így a bennünk és rajtunk túli titkok, misztériumok, kozmikus erők, léptékek ismerője lehet – látnok, ahogy a kelta „szent rend”, az „Aes Dana” druidái.

davidvincent