Olyan buliról van szó, amelyet a régi freakeknek aligha kell, a newcomereknek viszont feltétlen érdemes ajánlani. A Total Eclipse a műfaj igazi veteránja, fellépései változatlanul eseményszámba mennek, és ezt  korántsem a révedező múltidézés mondatja az emberrel. A zenekart 1992-ben alakította három francia fiatalember, Loïc Van Poucke, Serge Souque, és Stephane Holweck. Franciaország ebben az időben - a kilencvenes évek derekán - a kibontakozásának lázas korszakát élő elektronikus zene, ill. dance-kultúra egyik legfontosabb kísérletező terepe,  Párizsra pedig mindenki a „frenc house” fellegváraként tekintett (a múlt ismeretében egyáltalán nem meglepő tehát a francia electro/nu rave/indietronica  lehengerlő újjászületése….). 

Stíluskavalkád, kreativitás, átjárható határok, underground és dekadencia, izmosodó party-és klubkultúra, „do it yoursel” – mindez egyszerre jellemzi ezt az időszakot, amikor más irányzatok mellett a goatrance fő karaktervonásai, jellegzetességei is egyre határozottabb és letisztultabb körvonalat kezdenek ölteni. Ebben elévülhetetlenek a Total Eclipse érdemei is: nem véletlenül jelentek meg EP-ik, albumaik (Delta Aquarids, 1995; Violent relaxation, 1996; Access Denied, 1999) a Dragonfly, ill. a Blue Room Released égisze alatt, hiszen jórészt e kiadók (karöltve a T.I.P-vel) határozták meg a goa „klasszikus” periódusának hangzásvilágát. Ebben az időben sorozatban alkották a stílus megkerülhetetlennek számító mesterműveit (Aliens, Waiting for a new life, Pulsar Glitch, Nautilus, Le Lotus Bleu, A little bit of Heaven stb.), amely meg is adja a választ arra, jogos-e a zenekart változatlanul övező hírnév, népszerűség. Mindehhez sokat hozzátett az a tény, hogy a Total Eclipse a hőskor nagy túlélőinek egyike, noha a csapatból mára csak Stephane Holweck maradt aktív zenész. A közelmúlt történéseit tekintve úgy tűnik, tevékenységében két fontos, egymást erősítő törekvés kap meghatározó hangsúlyt: egyrészt a tradíció tudatos életben tartása, másrészt annak korszerű (a kor szelleméhez igazodó) átértelmezése. Előbbire jó példa a Total Eclipse korai munkáinak újrakiadása (Delta Aquarids LP, 2005), utóbbira pedig a hosszú szünet után megjelent, full-on beütésű új album, a – nomen est omen! - Update Files (2004, Arcadia), ill. az Espanolizer/Nautilus remix EP (2007, Twisted). Korszellem ide vagy oda, a Total Eclipse egyedi stílusa fő vonalakban nem változott. Éteri vagy épp expresszív dallamokból, masszív loopokból kibontakozó, savval fűszerezett, sokféle gondolati réteget, hangulatot magába foglaló, epikus, inkább szimbolista-szürreális, mint transzcendens világ ez, amely éppúgy tud költői, mint energiától duzzadó és extatikus lenni. Értelem és érzelem, amely megkíván egyfajta ráhangolódást, cserébe azonban jóval többet kínál a puszta zenei élménynél. (Nem meglepő egy olyan művész esetében, mint Holweck, aki - Miles Davis, John Coltrane, vagy a 60-as évek pszichedelikus rockerein kívül - többek között Bartókot, Sztravinszkijt, Debussyt sorolja fel saját zenei előképeiként). A Total Eclipse (azaz Holweck) Myspace-s oldalán a háttérként virító szimpla mélykék, aum-jeles napfogyatkozás-logók egyébként úgy hatnak, mint valami direkt üzenet: hagyjuk el az olcsó nosztalgiát, de tartsuk értékesnek a tradíciót, a zenei, gondolati gyökereket, ahonnan ez a műfaj mindig is táplálkozott. A psytrance végül is – bármilyen közhelyes – nem is annyira kifejezésmód, mint inkább tudatállapot, „state of mind”. Lehet a végletekig rugalmas, szintetizáló, ill. „gyűjtőstílus”, periódusonként – innovatív módon, friss, eleven, és modern kifejezőeszközökkel - újra kell fogalmazni, hogy az elektronikus zene egészén belül valódi lényegét, ideáját megőrizhesse. Arra, hogy hol, ill. merre tart épp a Total Eclipse, e rövid beharangozón túl a szombati party fogja majd megadni a választ kétkedőknek, rajongóknak, és érdeklődőknek egyaránt. Holwecken kívül a hazai fellépők (Görgő, Tsubi, Oleg, Kalumet, BB303, Garpo) neve, ill. az Avatar korábbi rendezvényeinek miliője is garancia a buli színvonalára és hangulatára.